Az ember képmutatásból elnyomja a saját belső jó, örömteli érzéseit a látszatért.
A látszatéletet „felnőtt” címkével látja el és „felelősségteljesnek” definiálja önmagát.
Látszat: annak mutatni magam, amilyen valójában nem vagyok.
Látszat: úgy viselkedem, ahogy elvárják tőlem.
Látszat: hazudok magamnak, így mindenki másnak is.
Látszat: egy ruha, amivel elrejtem a gyengeségeimet.
Látszat: egy álarc, ami mögé nem látnak.
Látszat, amivel egyszer szembesülnöm kell, ha máskor nem is, az út végén biztosan, mert illúzió volt.
A látszatért önmagadat hagyod el, önmagadat bántod és hagyod cserben. A lelked fázik és ezt érzed, akármennyire is a látszat rabja vagy.
Este éjjel a csendben a sötétben az illúzió szertefoszlik és a valóság egy szelete mutatja meg magát, ezért nem tudsz aludni, ezért gyötör a félelem, mert hazugságban élsz. A sötétben a látszat világ halványulni kezd, és rálátsz magadra és az önámításaidra, ami megijeszt és nem enged nyugovóra térni. Nem tudsz aludni, mert nem tudod elengedni a szerepeidet, amik boldogtalanná tesznek.
A látszat az illúzió csapdája, a valóság próbája.
