A természetesség szép, vonzó, őszinte, hiteles és legfőképp emberi, nagyon emberi. A természetesség van a legközelebb önmagunk belső lényegéhez az önvalónkhoz.
Ami nem természetes az természetellenes, a mesterkéltség, az érdekeltség, a hamisság a képmutatás és a hivalkodás.
Egy természetes mosoly, egy természetes gesztus és mozdulat kedvességet mutat, mert szívből jön, messzire sugároz, széppé varázsol és hatással van. A természetesség egyszerű, sebezhető és védtelen, de erős mert az erejét az igazságból nyeri!
A természetellenes túlbonyolít, támadó és páncéllal védi magát, így csak erősnek látszik, de valójában gyenge, nagyon gyenge és fél hogy lelepleződik. Azt gondolja, ha mutatná önmagát, akkor nem szeretné senki, így hát játszmázik, hogy többnek tűnjön.
A természetes látja és főleg érzi a természetellenest, de a természetellenes nem látja a természetest, mert az álarcában csak a másik álarcát veheti észre, és azt gondolja hogy a természetes is álarcot visel, magából kiindulva, nem hiszi el az egyszerűt, mert csak a bonyolultban hisz.
A bonyolult mindig zavarodottságot okoz, kételyt és konfliktust generál, menekül, nem lát tisztán, mert bizalmatlan.
Az egyszerű a lényeget látja, tisztáz és megértéssel teli szeretet van benne, de nem tűri a hamisságot, ezért szembesít és a végsőkig próbálkozik, addig amíg ő maga is bonyolulttá nem válik, és ez az a pont, mikor feladja és elsétál, mert az igazság az egyetlen tulajdonsága, hogy az egyszerűsége megmaradjon.
Az egyszerű igazsága a szeretet, mely védtelen, sebezhető és sokat kibír, de megtanulta, hogy csak annak adja, aki megbecsüli, tiszteli és viszonozza azt. Az igazságot könnyebb elviselni, még ha fáj is, mint az igazság illúziójába csomagolt hazugságot, a szép díszítés ellenére is.
Az igazság felszabadítja, a hazugság lebénítja a lelket.
A felvállalt gyengeség és sebezhetőség, szeretetet és megértést vált ki abból, aki igazán szeret, mert az erő kimeri mutatni a hibáit, mer gyenge lenni és tapasztalatlan. Az őszinteség együttérzést vált ki, és segítségnyújtásra ösztönöz, mert ez az ember igaz természete a természetesség.
