Belső létünk hiányát, nem lehet külső tárgyak tökéletességével pótolni, így próbálva, az elme a logikus módján az egyensúlyra törekvésre.
Ha már nincs bent rend, legalább kint az legyen. Az önbecsapás legbiztosabb módja. Bent kell rendet tenni és akkor a külső is rendeződik a maga tökéletes formájában.
Őszinteség. Mit ér abban a világban, ahol a valódi gondolataidért büntetnek, a valódi érzéseidért elítélnek, a valódi cselekedeteidért megvetést kapsz. Légy őszinte, de minek? A társadalom még mindig azt értékeli, azt magasztalja, aki álszent és képmutató. Aki azt mutatja, amit a társadalom elvár.
Őszinteség, egy olyan fogalom, amire csak a léleknek van igénye, de az elme nem bírja elviselni. Aki önmagával nem őszinte, az mindenkinek hazudik! Az embereknek a lelke fáj, mert félnek Önmaguk lenni és saját elméjük csapdájában vergődve, némán szenvednek és tűrnek.
Mit fejlődött az emberiség tudata a középkor óta? Talán csak annyit, hogy nem égetnek el máglyán ezért a posztért, a többi változatlan… 🙂
A gondolatok megvalósító tettek nélkül, ugyanúgy tévútra visznek, mint a cselekvés ész nélkül. Egyiktől sem fejlődsz.
A bölcsesség a gondolkodás által vezérelt cselekedet megtapasztalása útján születik bennünk.
Gondolkodom, cselekszem, tapasztalom, értelmezem, elraktározom és tanulok belőle. A tapasztalás eredménye fogja formálni a gondolkodásodat és terel a saját utadra. Merj cselekedni, hibázni és korrigálni mert fejlődni csak a tettek következményéből lehet.
A gondolatokat a tapasztalat földeli le, hozza le a fizikai szintre, hogy láthatóvá váljék és hogy érezhető legyen. A gondolkodás önmagában csak körbe-körbe kering és ugyanoda juttat vissza, ahonnan elindultál.
Ha önhazugságban élsz, mindenki hazudni fog neked, mert azért fognak szeretni, amilyennek mutatod magad és nem azért, amilyen valójában vagy. Megtéveszted magadat is és őket is.
Hazugságra csak hazugság lehet a válasz.
Ha őszinteségre vágysz, kezd magaddal… és utána kapsz őszinte-igaz válaszokat is.
A legkiválóbb és legváltozatosabb színészi alakítások a házasság színpadán születnek. A szerepét mindenki tökéletesen betanulta az Otthon nevű iskolában.
A smink az öltözőben lekerül, feltűnik a valódi arc, ami rejtve van a közönség elől. Az az arc, ami a viselőjének sem tetszik.
A gyerekeink végignézik az előadást, de bejárásuk van az öltözőbe is, és mivel a szerep jobban tetszik nekik, mint a valóság, azzal azonosulnak. Felnőttkorukra kiváló színész lesz belőlük is.
Az igazi nagy kaland akkor kezdődik, mikor smink és álarc nélkül a nagyközönség elé mersz állni… EZ VAGYOK ÉN !
És sokan akkor látnak meg életükben először és nem biztos, hogy rád ismernek, amíg valaki akkor szeret meg igazán. Megszületik a szerep nélküli valóság és a színjátéknak vége.
Ha szeretetre vágysz, kezdj el szeretetet adni. Mindenkinek erre van most szüksége. A jeget csak a tűz melege olvasztja fel. A szeretet az egyetlen energia, amit ha megosztunk, csak több lesz belőle.
A szeretet nem csereüzlet, hogy csak annyit adok amennyit kapok, mert akkor megszűnik szeretetnek lenni, és egyszerű adás-vétel lesz belőle, mely semlegesíti önmagát vagyis zéró.
Amit magamból adok a másiknak, az engem minősít, engem emel és nekem ad többet. Kezdj el szeretni viszonzástól független, te csak adj és meglásd visszaszáll. Amit magamból elindítok, hozzám tér vissza… ha szeretetet adok akkor szeretetet kapok és ez minden más energiára is igaz, mert egyszer körbe ér.
Nézd meg magad és figyeld meg, hogy milyen energiát engedsz a világba… mert a változás belőled indul el. Az ember igaz természete az adásban fejeződik ki. Ha mindenki ad, akkor mindenki kap is, olyan egyszerű ez… kezdjük el végre.
Ezt a világot, amelyben élünk minden egyes ember a saját érzés és gondolatvilága teremtette meg. Minden ember egy külön kis univerzum, egy külön kis világ. A sok kis univerzum hozza létre a nagy egészet.
Minden ember a saját belső világát tapasztalja meg a külvilágban, amit érzel, amit gondolsz magadban, azt meg is fogod élni és meg erősít benne. A kérdés, hogy tetszik-e az amit tapasztalsz és látsz? Mert ha nem, akkor a saját kis világodat hozd helyre belül, hogy változás legyen kívül.
A vonzódásaid mutatják a jövődet, a taszításaid a múltat. A feladat, hogy ami vonz, arra merj menni, ami taszít, azt meg elengedni. A vonzó emberek mutatnak olyan tulajdonságokat neked, amit magadban még nem fejlesztettél ki és ezért vonz a másik, hogy tanulhass tőle. A taszító emberek mutatnak olyan tulajdonságokat rólad, amit még nem tudtál teljesen kidolgozni magadból, ezért taszít, hogy elengedhesd végre, hogy meghaladd.
Minél több vonzó emberrel veszed körbe magad, annál gyorsabban haladsz önmagad igaz valója felé, és rakod le azokat a tulajdonságokat amik már nem visznek előre az életben és csak hátráltatnak.
Minden Rólad szól, és mindenki neked mutat magadról valamit, hogy fejlődj! Nézd meg milyen emberek vesznek körül Téged és tanulj tőlük!
Menj a lelkesedésed felé, mert az tud teljessé tenni.