Paradox – Pszichológia

A Tények Lélektana

Egy olyan korban élünk, ahol a dualitás, vagyis az énközpontú életvitel már olyan méreteket öltött, melynek következtében egyre drámaibb lelki válságok és krízisek tapasztalhatóak mind az egyén, mind pedig a társadalom szintjén.

Ebből adódóan egyre nagyobb igény mutatkozik olyan szemléletekre, melyek képesek átlépni azokat a határokat, melyeket az akadémikus, azaz gyakorlati szempontból terméketlen mentálhigiénés módszerek képviselnek. Ideértve a hagyományos pszichológiát illetve annak különböző ágazatait, és számtalan alternatív lehetőséget is.

A Paradox-Pszichológia legfőbb jellemzői az egyszerűség és a tényszerűség. Célja nem a különböző lelki problémák megszokott, azaz tüneti szinten történő kezelése, hanem az egyéni élet egészében történő átalakulásához való hozzásegítés. Tényszerűen rámutat az adott helyzetben zajló, önmaguknak ellentmondó cselekvési folyamatokat létrehozó motivációkra, melynek következtében az egyén önmagát szabadítja fel az alól a nyomás alól, amit önmaga hozott létre.

A Paradox-Pszichológia nem követ semmilyen irányzatot, nem integrál és nem is egészít ki. Helyette egy olyan stabil, és megbízható alapot teremt, amely új távlatokat nyit a lelki gondok megoldásával kapcsolatban.

 „…Amikor azon gondolkozunk, hogy milyen jó lenne, ha a jelenlegi életünknél egy szebb, boldogabb, vagy tartalmasabb életet élhetnénk és el is indulunk azon az úton, amin keresztül azt gondoljuk, hogy ezt meg is valósíthatjuk, azonnal egy paradox helyzetben találjuk magunkat. Hisz amíg azzal törődünk, hogy miként változtathatnánk meg az életünket, és nem azzal foglalkozunk, aki ezt az életet létrehozta, vagyis önmagunkkal, addig az átalakulás helyett csak az alkalmazkodás zsákutcájába kerülünk.

Tehát mi történne akkor, ha mindezt megfordítanánk, és nem azzal foglalkoznánk, hogy különböző trükkös módszerekkel hogyan és miként “változtathatnánk” az életünkön, hanem ehelyett mélységeiben megismernénk magát az “Én”-t, melynek következtében azt az életet éljük, amit éppen meg akarunk változtatni. Érthető? Tehát a kérdés: vajon mi történne, ha…

Lehet megértenénk, hogy mindaz, amit meditációnak hívunk, nem több, mint egyszerű önhipnózis, amin keresztül csak tovább erősítjük azt az “Én”-t, akit épp el akarunk hagyni..? Lehet, rájönnénk, hogy mindaz, amit szeretetnek hiszünk, csak egy kifinomultan működő érdekhálózat, és semmi köze a jósághoz és az emberséghez? És lehet, világossá válnának a kapcsolatainkat mozgató valódi motivációink is?

Sok minden lehetséges… Azonban egy dolog bizonyos.  Végre találkoznánk a tényekkel, és egy merőben más élet venné kezdetét…”

Tehát annak érdekében, hogy gondjaink úgymond kisimuljanak, magát a rendszert kell megérteni, nem pedig annak tartalmában elveszni. Ugyanis abban az esetben, ha a tartalom, vagyis a múlt bármilyen formában is lefoglal minket – lásd pszichoanalízis és egyéb irányzatok – továbbra is nyomást gyakorlunk nem csak a tudatra, hanem a tudatalattira is. Ez pedig több mint abszurd, még akkor is, ha szentül meg vagyunk győződve arról, hogy ez a helyes út.

A Paradox-Pszichológiát egy olyan módszernek tartom, ha egyáltalán lehet ezzel a kifejezéssel élni, melyen keresztül pontosan olyannak láthatjuk az életünket amilyen, nem pedig olyannak, mint amilyennek a múltunkból fakadó félelmeink láttatni szeretnének velünk. Ugyanis a Paradox-Pszichológia nem irányt mutat, hanem rámutat, passzív, mégis cselekvésre buzdít.

A Paradox-Pszichológia az egyetlen olyan módszer, amely nem különböző elképzeléseket kínál, hogy mikor mit kellene tenned, hanem annak módját mutatja meg, hogy miként foghatsz hozzá ahhoz a munkához, melyen keresztül nem mintaszerűvé, hanem valódi alkotóvá válsz. És a kettő között igen nagy a különbség…

Bővebb információ: www.paradox-pszichologia.hu

Az első konzultáció díjmentes, ami egy kötetlen ismerkedős beszélgetést foglal magában 60 percben!

Ajánlások-Vélemények