A szeretet az, amikor már nem szereted a másikat és meg is mered mondani neki, megadva a lehetőségét, hogy majd más szeretni tudja.
Ahogy kimondjuk egymásnak, hogy szeretlek, úgy kell kimondani azt is, hogy ha már nem. Ez a tisztelet. Nem vagyunk birtoktárgyak, hogy magunkhoz láncoljunk egy emberi lelket.
Miért váltottál ki belőlem érzéseket, ha utána magamra hagysz velük.
Egyedül mit kezdjek azokkal az érzésekkel, amelyek a közösből születtek.
Felelős vagy a szavaidért, a mondataidért, a tetteidért, amit a másikból kiváltasz és éreztetsz. Ha nem megy, inkább maradj csendben és hallgass, ez a legbölcsebb amit megtehetsz.
A hit próbája a bizalom. A hit kint van, a bizalom bent. A hitem eléréséhez, hogy láthatóvá váljék az életemben, bíznom kell önmagamban, hogy megtudom csinálni. Minél nagyobb a bizalom bennem, annál nagyobb a hitem.
A hit önmagában kevés, ha nem teszek érte semmit. Tenni pedig annyit tudok, amennyire bízom magamban. Aki azt mondja hisz, de nem tesz, az csak ábrándozik, mert nincs elég önbizalma a megvalósításhoz. Kételkedik önmagában ezért csak az akadályokat látja, nem a megoldást. Halogat, önszabotál, mivel fél a kudarctól, inkább bele sem kezd, kifogásokat gyárt vagyis hitetlen.
A bizalmat úgy tudom növelni, hogy cselekszem is, lépésről-lépésre teszek valamit amit nem ismerek, de hiszek benne. A hit a motiváló, hogy hova szeretnék eljutni, a bizalom a hajtóerő, hogy képes vagyok rá, a cselekedet a mozgató, hogy látom mi a következő lépés és mozdulok.
Hit – Bizalom – Cselekedet – Eredmény – Erősebb Hit – Nagyobb önbizalom – Pontosabb cselekedet – Jobb eredmény. Körforgás, egymásra hatás.
Addig folytatod, amíg megjelenik az Életedben az, ami Hitnek indult.
A szerelem csak úgy megtörténik velünk. Az egyetlen fogalom a világon, amit nem tud uralni a logika, felülír minden észérvet, amelyet a társadalom kitalált.
Valószínűleg azért kapta az ember ezt a képességet, hogy kiléphessen az illúzió világából az igaz valóságba és megismerhesse belső saját fényét, amely az elmén kívüli és a MINDEN alapja.
Az embereknek nem terápiára van szüksége, hanem szerető környezetre. Ahol elmondhatom az érzéseimet anélkül, hogy megkérdőjeleznék a létjogosultságát, ahol megértenek, bátorítanak és támogatnak abban ami lenni szeretnék. Ahol érzem, hogy fontos vagyok.
Amikor úgy van jelen a másik a kapcsolatban, hogy Rám figyel és nem magára, és ez persze kölcsönös. Amikor mindenről lehet nyíltan és őszintén beszélni, nincsenek tabuk, és a választ is elbírom viselni, mert tudom, hogy ez is a szeretet része. Amikor nem büntetnek szeretetmegvonással a másképp gondolkodásért.
Amikor ismerem a másikat szavak nélkül is, mert látom a szemében, érzem őt, ahol a szeretet fontosabb mint a büszkeség és az elvárások!
Ahol érzelmi intimitás van, ott nincs szükség külső támogató segítőre, mert nem az ő dolga lenne.
Abban a környezetben ahol meg kell játszanom magam, hogy elfogadjanak, azt nem nevezném családnak, csak egy érdekközösségnek.
Ezért magányosak az emberek és ezért keresnek egy idegent, mert az jobban megérti, mint akivel egy fedél alatt lakik.