A kettős mérce

A kettős mérce fogalma: miközben magamnak mindent megengedek, és az álszentség díszcsomagolásában tálalom a világnak, felmentve magam a hibáim alól, addig a másikat a töredékéért keresztre feszítem és büntetem. A másik fájdalom reakcióit visszafordítom ellene, így hárítva el magamtól a felelősséget. Mondván ez az ő baja, amiért ilyen gyenge és hibás is, így hát bűnhődnie kell és tanulnia.

„A kettős mérce” bővebben

Gyermek-nevelés?

A legnagyobb kincs amit a gyermekednek adhatsz, az őszinteséged. Ha hazugságban neveled fel, a képmutatás lesz számára a világnézet. Felnőttkorában képmutató világot teremt majd magának és hazugságban fogja élni az életét, úgy mint ahogy gyerekkorában látta.

„Gyermek-nevelés?” bővebben

Együtt Érzés

Azzal, hogy megmered mutatni az érzéseidet másoknak, mind az örömödet mind a fájdalmadat, egyszer jót teszel magaddal azért, mert megéled azt ami van, másodszor pedig megtanítod a másiknak, aki az érzést kiváltotta belőled, hogy lássa viselkedése hatásait, következményeit.

„Együtt Érzés” bővebben

A szabadság

Az igazi szeretet szabaddá tesz, elengedő és nem kényszerít semmire.
Érzed, hogy attól vagy biztonságban hogy engedve vagy.

A mai ember a létbizonytalanságát kivetítve a másikra, a másiktól várja a biztosat. De minél erősebben szorítja, annál messzebbre kerül a másik tőle lélekben. A testet lehet börtönbe zárni, de a lelket nem.
A lélek mindenhonnan elvágyódik, ahol rabnak érzi magát.

„A szabadság” bővebben

Növekedés

Minden egyes nap, csak önmagunk tegnapi változatát kell meghaladnunk.

A lelkünket ugyanúgy művelnünk kell, mint az értelmünket.

Az értelem gyors, a lélek lassú, az értelem logikus, a lélek érzelmes. Az értelem pillanatnyi, a lélek végtelen örömöt okoz. Az értelem sóvárog, mindig többet akar, hangos és feltűnő, a lélek reménykedik, kevéssel is beéri, csendes és észrevétlen. Az értelem korlátolt, a lélek korlátlan.

„Növekedés” bővebben