Mindig van választásod,
ha nincs,
akkor visszahúz a tanulnivaló… és lesz.
„Választás” bővebben Önfeláldozás,
Gondviselés,
és Figyelem, a szó legnemesebb értelmében.
Honnan tudod megkülönböztetni, hogy igazán szeretnek?
Amikor érdek nélkül ugyanolyan figyelemmel és szeretettel viselkednek veled, mint érdekkel.
Az, hogy ki mennyit ért meg a világból és szűr le belőle magának, az mindig az egyéntől függ és nem a világtól. A saját belső hitvilágodat veszed észre és tapasztalod meg valóságnak, más minőség mellett elmész észrevétlenül és kijelented hangos szóval (tudatlanul), hogy nem is létezik.
És igazad van, számodra nincs is más, ha elhiszed azt, amit eddig érzékeltél a világodból.
A pocok sosem láthatja és érezheti azt, amit a sas már tapasztal!
Az ember az egyetlen olyan szellemi lény, aki pocokból sassá lényegülhet a fejlődése útján.
Egy kapcsolat vagy egy házasság alapja a szövetség, az egymás iránti elköteleződés, de nem külső (hivatalos) hatásra vagy nyomásra, hanem egy belső lelki tartalom alapján. Két ember szövetsége arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki egymásból egymás által.
„Szövetség” bővebbenOnnan tudod megállapítani hogy jóban vagy önmagaddal, hogy elbírod viselni a saját gondolataidat mindenféle terelés nélkül.
Nem kompenzálsz munkával, vásárlással, gyerekneveléssel, házimunkával, sporttal, tévézéssel, telefonálással, utazással, meditálással vagy imával, pletykálással, tanulással… stb, ki mivel.
Próbáld ki hogy 1 órán keresztül nem csinálsz semmit, de tényleg semmit, és hagyod a gondolataidat áramlani. Ha ez sikerül, fokozhatod az időtartamot. Ekkor fogsz rájönni, hogy hol tartasz a fejlődésben, és hogy mennyire vagy megbékélve magaddal és az életeddel.
A felszínről soha nem fogod látni a másik ember mélységeit, mert ahhoz alá kell merülnöd, először önmagadban, hogy azután a másikéban is eltudj. A felszín csak felszín marad, a mélység viszont folyamatosan tágul.
A felszín hullámzó, viharos és kiszámíthatatlan, a mélység viszont állandó, békés és csendes.
A természetesség szép, vonzó, őszinte, hiteles és legfőképp emberi, nagyon emberi. A természetesség van a legközelebb önmagunk belső lényegéhez az önvalónkhoz.
Ami nem természetes az természetellenes, a mesterkéltség, az érdekeltség, a hamisság a képmutatás és a hivalkodás.
Az egyedüllét értelme, hogy végre megtanulod szeretni és tisztelni magad úgy, mint még soha senki!
Nem várod, nem kéred senkitől, mert megadod magadnak azt, amit érdemelsz, de ezt a külvilágban soha nem fogod megtalálni, mert ez bent van a saját szívedben, önmagadban!
Innentől kezdve nem magyarázkodsz, nem akarsz megfelelni senkinek, nem érdekel mások véleménye, mert többé nem függsz a visszajelzéseiktől, mert szereted magad és boldog vagy attól hogy létezel!
Az az önző aki kilép egy önző kapcsolatból?
Az önző egoista (kicsi) ember, elhiteti veled, hogy nem vagy elég jó, nem hitelesek az érzéseid, nem jól gondolkozol és legfőképp nem jó az amit csinálsz, és veled sok a probléma.
Az önző mindig a saját értékrendjét, hitrendszerét akarja a másikra erőltetni, figyelmen kívül hagyva a másik érzéseit.
tovább…