Hit

A hit próbája a bizalom. A hit kint van, a bizalom bent. A hitem eléréséhez, hogy láthatóvá váljék az életemben, bíznom kell önmagamban, hogy megtudom csinálni. Minél nagyobb a bizalom bennem, annál nagyobb a hitem.

A hit önmagában kevés, ha nem teszek érte semmit. Tenni pedig annyit tudok, amennyire bízom magamban. Aki azt mondja hisz, de nem tesz, az csak ábrándozik, mert nincs elég önbizalma a megvalósításhoz. Kételkedik önmagában ezért csak az akadályokat látja, nem a megoldást. Halogat, önszabotál, mivel fél a kudarctól, inkább bele sem kezd, kifogásokat gyárt vagyis hitetlen.

A bizalmat úgy tudom növelni, hogy cselekszem is, lépésről-lépésre teszek valamit amit nem ismerek, de hiszek benne. A hit a motiváló, hogy hova szeretnék eljutni, a bizalom a hajtóerő, hogy képes vagyok rá, a cselekedet a mozgató, hogy látom mi a következő lépés és mozdulok.

Hit – Bizalom – Cselekedet – Eredmény – Erősebb Hit – Nagyobb önbizalom – Pontosabb cselekedet – Jobb eredmény. Körforgás, egymásra hatás.

Addig folytatod, amíg megjelenik az Életedben az, ami Hitnek indult.

Ezért a Hit próbája a bizalom – Önbizalom.

Szerelem

A szerelem csak úgy megtörténik velünk. Az egyetlen fogalom a világon, amit nem tud uralni a logika, felülír minden észérvet, amelyet a társadalom kitalált.

Valószínűleg azért kapta az ember ezt a képességet, hogy kiléphessen az illúzió világából az igaz valóságba és megismerhesse belső saját fényét, amely az elmén kívüli és a MINDEN alapja.

Aki megtagadja a szerelmet, Önmagát tagadja meg.

A szerelem a legnagyobb Önismeret!

💗

Terápia helyett

Az embereknek nem terápiára van szüksége, hanem szerető környezetre. Ahol elmondhatom az érzéseimet anélkül, hogy megkérdőjeleznék a létjogosultságát, ahol megértenek, bátorítanak és támogatnak abban ami lenni szeretnék. Ahol érzem, hogy fontos vagyok.

Amikor úgy van jelen a másik a kapcsolatban, hogy Rám figyel és nem magára, és ez persze kölcsönös. Amikor mindenről lehet nyíltan és őszintén beszélni, nincsenek tabuk, és a választ is elbírom viselni, mert tudom, hogy ez is a szeretet része. Amikor nem büntetnek szeretetmegvonással a másképp gondolkodásért.

Amikor ismerem a másikat szavak nélkül is, mert látom a szemében, érzem őt, ahol a szeretet fontosabb mint a büszkeség és az elvárások!

Ahol érzelmi intimitás van, ott nincs szükség külső támogató segítőre, mert nem az ő dolga lenne.

Abban a környezetben ahol meg kell játszanom magam, hogy elfogadjanak, azt nem nevezném családnak, csak egy érdekközösségnek.

Ezért magányosak az emberek és ezért keresnek egy idegent, mert az jobban megérti, mint akivel egy fedél alatt lakik.

A kettősség érzése

Az ember legnagyobb kettőssége, hogy a tanult istenképe harcol, a szívében élő igaz Istennel. A hamis küzd az Igaz ellen.

Az elméleti győzködi a tapasztalatit.

A Pont.

Eljön az a pont, mikor nincs benned kérdőjel, felkiáltó és felszólító mondat, se vessző se pont. Kezdőpont és végpont egyben, a fordulópont. Mikor azt látod ami van, nem teszel hozzá és nem veszel el belőle, még gondolatban sem. Mikor nem rángat már a múlt, így a jövő sincsen. Jelen van. Béke van. A Most van, miből válhat kincsed.

Boldogtalanság

Elárulok egy hatalmas titkot, főleg az ítélőbíráknak;

A boldog párkapcsolatból nem lép ki az ember. A kapcsolatot nem kívülről látjuk, hanem belülről érezzük. Nem olyan bonyolult ez, mint amennyire megbonyolítjuk…

A boldog ember nem ítélkezik, a boldogtalannak az egyetlen örömforrás az ítélet, ha már neki nem sikerült, más se legyen boldog. A boldogtalan mindenkit lehúz magához, hogy elbírja viselni saját gyávaságát, ezért szenvedtet.

A boldog mindenkit boldognak szeretne látni, mindenkinek adni akar önmagából, örömet, vidámságot, megértést és támaszt.

Miért van ilyen sok ítélkező ember? A boldogtalanság miatt.

Szerelem

A szerelem nem egy érzelem, hanem a belső fényed ragyogása, amely a szemeiden keresztül kerül napvilágra. A csoda egyik megjelenési formája. Egy olyan kincs, ami felbecsülhetetlen érték, Önmagunk szikrája, mely a másik lelkétől lobban lángra. A lélek szabadsága az egó fogságából, a fény a sötétségben.

Az evolúció

A megszokottban, nem fejlődik a szellem. A léleknek kihívás kell, hogy levehesse félelem köntösét.

A kihívás elfogadásához bátorság. A bátorság pedig új, kreatív energiák felszabadulásához vezetnek bennünk. Ez az evolúció természete.

Rend

Belső létünk hiányát, nem lehet külső tárgyak tökéletességével pótolni, így próbálva, az elme a logikus módján az egyensúlyra törekvésre.

Ha már nincs bent rend, legalább kint az legyen. Az önbecsapás legbiztosabb módja. Bent kell rendet tenni és akkor a külső is rendeződik a maga tökéletes formájában.

Őszinteség

Őszinteség.
Mit ér abban a világban, ahol a valódi gondolataidért büntetnek, a valódi érzéseidért elítélnek, a valódi cselekedeteidért megvetést kapsz.
Légy őszinte, de minek?
A társadalom még mindig azt értékeli, azt magasztalja, aki álszent és képmutató.
Aki azt mutatja, amit a társadalom elvár.

Őszinteség, egy olyan fogalom, amire csak a léleknek van igénye, de az elme nem bírja elviselni.
Aki önmagával nem őszinte, az mindenkinek hazudik!
Az embereknek a lelke fáj, mert félnek Önmaguk lenni és saját elméjük csapdájában vergődve, némán szenvednek és tűrnek.

Mit fejlődött az emberiség tudata a középkor óta? Talán csak annyit, hogy nem égetnek el máglyán ezért a posztért, a többi változatlan… 🙂