Látszat

Az ember képmutatásból elnyomja a saját belső jó, örömteli érzéseit a látszatért.
A látszatéletet “felnőtt” címkével látja el és “felelősségteljesnek” definiálja önmagát.

Látszat: annak mutatni magam, amilyen valójában nem vagyok.
Látszat: úgy viselkedem, ahogy elvárják tőlem.
Látszat: hazudok magamnak, így mindenki másnak is.
Látszat: egy ruha, amivel elrejtem a gyengeségeimet.
Látszat: egy álarc, ami mögé nem látnak.

Látszat, amivel egyszer szembesülnöm kell, ha máskor nem is, az út végén biztosan, mert illúzió volt.

A látszatért önmagadat hagyod el, önmagadat bántod és hagyod cserben. A lelked fázik és ezt érzed, akármennyire is a látszat rabja vagy.

Este éjjel a csendben a sötétben az illúzió szertefoszlik és a valóság egy szelete mutatja meg magát, ezért nem tudsz aludni, ezért gyötör a félelem, mert hazugságban élsz. A sötétben a látszat világ halványulni kezd, és rálátsz magadra és az önámításaidra, ami megijeszt és nem enged nyugovóra térni. Nem tudsz aludni, mert nem tudod elengedni a szerepeidet, amik boldogtalanná tesznek.

A látszat az illúzió csapdája, a valóság próbája.

A kettő az Egy

Isten egy – de ha megnyilvánul: kettő,
Férfi és Nő – Teremtő és Befogadó.

Férfi és Nő együtt az Egy, az Egység.

Nincs teremtés befogadás nélkül, és nincs befogadás teremtés nélkül.

A Férfi teremtő ereje, a Nő befogadóképességén múlik.

A férfi akkor Férfi, ha tud teremteni, ha támasza van, befogadás a magasabb szellemi képességeire.

A nő akkor Nő, ha tud befogadni, ha van szellemi tápláléka, ami magasztosabb, amit érdemesnek tart befogadásra, hogy általa megnyilvánuljon.

A Szerelem a teremtés és a befogadás egymásra ismerése és csodája, új világok jönnek létre általa.

A szabadság

Az igazi szeretet szabaddá tesz, elengedő és nem kényszerít semmire.
Érzed, hogy attól vagy biztonságban hogy engedve vagy.

A mai ember a létbizonytalanságát kivetítve a másikra, a másiktól várja a biztosat. De minél erősebben szorítja, annál messzebbre kerül a másik tőle lélekben. A testet lehet börtönbe zárni, de a lelket nem.
A lélek mindenhonnan elvágyódik, ahol rabnak érzi magát.

“A szabadság” bővebben

Növekedés

Minden egyes nap, csak önmagunk tegnapi változatát kell meghaladnunk.

A lelkünket ugyanúgy művelnünk kell, mint az értelmünket.

Az értelem gyors, a lélek lassú, az értelem logikus, a lélek érzelmes. Az értelem pillanatnyi, a lélek végtelen örömöt okoz. Az értelem sóvárog, mindig többet akar, hangos és feltűnő, a lélek reménykedik, kevéssel is beéri, csendes és észrevétlen. Az értelem korlátolt, a lélek korlátlan.

“Növekedés” bővebben