Szerelem

A szerelem csak úgy megtörténik velünk. Az egyetlen fogalom a világon, amit nem tud uralni a logika, felülír minden észérvet, amelyet a társadalom kitalált.

Valószínűleg azért kapta az ember ezt a képességet, hogy kiléphessen az illúzió világából az igaz valóságba és megismerhesse belső saját fényét, amely az elmén kívüli és a MINDEN alapja.

Aki megtagadja a szerelmet, Önmagát tagadja meg.

A szerelem a legnagyobb Önismeret!

💗

Terápia helyett

Az embereknek nem terápiára van szüksége, hanem szerető környezetre. Ahol elmondhatom az érzéseimet anélkül, hogy megkérdőjeleznék a létjogosultságát, ahol megértenek, bátorítanak és támogatnak abban ami lenni szeretnék. Ahol érzem, hogy fontos vagyok.

Amikor úgy van jelen a másik a kapcsolatban, hogy Rám figyel és nem magára, és ez persze kölcsönös. Amikor mindenről lehet nyíltan és őszintén beszélni, nincsenek tabuk, és a választ is elbírom viselni, mert tudom, hogy ez is a szeretet része. Amikor nem büntetnek szeretetmegvonással a másképp gondolkodásért.

Amikor ismerem a másikat szavak nélkül is, mert látom a szemében, érzem őt, ahol a szeretet fontosabb mint a büszkeség és az elvárások!

Ahol érzelmi intimitás van, ott nincs szükség külső támogató segítőre, mert nem az ő dolga lenne.

Abban a környezetben ahol meg kell játszanom magam, hogy elfogadjanak, azt nem nevezném családnak, csak egy érdekközösségnek.

Ezért magányosak az emberek és ezért keresnek egy idegent, mert az jobban megérti, mint akivel egy fedél alatt lakik.

A kettősség érzése

Az ember legnagyobb kettőssége, hogy a tanult istenképe harcol, a szívében élő igaz Istennel. A hamis küzd az Igaz ellen.

Az elméleti győzködi a tapasztalatit.

Boldogtalanság

Elárulok egy hatalmas titkot, főleg az ítélőbíráknak;

A boldog párkapcsolatból nem lép ki az ember. A kapcsolatot nem kívülről látjuk, hanem belülről érezzük. Nem olyan bonyolult ez, mint amennyire megbonyolítjuk…

A boldog ember nem ítélkezik, a boldogtalannak az egyetlen örömforrás az ítélet, ha már neki nem sikerült, más se legyen boldog. A boldogtalan mindenkit lehúz magához, hogy elbírja viselni saját gyávaságát, ezért szenvedtet.

A boldog mindenkit boldognak szeretne látni, mindenkinek adni akar önmagából, örömet, vidámságot, megértést és támaszt.

Miért van ilyen sok ítélkező ember? A boldogtalanság miatt.

Az evolúció

A megszokottban, nem fejlődik a szellem. A léleknek kihívás kell, hogy levehesse félelem köntösét.

A kihívás elfogadásához bátorság. A bátorság pedig új, kreatív energiák felszabadulásához vezetnek bennünk. Ez az evolúció természete.

Rend

Belső létünk hiányát, nem lehet külső tárgyak tökéletességével pótolni, így próbálva, az elme a logikus módján az egyensúlyra törekvésre.

Ha már nincs bent rend, legalább kint az legyen. Az önbecsapás legbiztosabb módja. Bent kell rendet tenni és akkor a külső is rendeződik a maga tökéletes formájában.

A gondolat önmagában semmi…

A gondolatok megvalósító tettek nélkül, ugyanúgy tévútra visznek, mint a cselekvés ész nélkül. Egyiktől sem fejlődsz.

A bölcsesség a gondolkodás által vezérelt cselekedet megtapasztalása útján születik bennünk.

Gondolkodom, cselekszem, tapasztalom, értelmezem, elraktározom és tanulok belőle. A tapasztalás eredménye fogja formálni a gondolkodásodat és terel a saját utadra. Merj cselekedni, hibázni és korrigálni mert fejlődni csak a tettek következményéből lehet.

A gondolatokat a tapasztalat földeli le, hozza le a fizikai szintre, hogy láthatóvá váljék és hogy érezhető legyen. A gondolkodás önmagában csak körbe-körbe kering és ugyanoda juttat vissza, ahonnan elindultál.

A hazugság őszintesége

Ha önhazugságban élsz, mindenki hazudni fog neked, mert azért fognak szeretni, amilyennek mutatod magad és nem azért, amilyen valójában vagy. Megtéveszted magadat is és őket is.

Hazugságra csak hazugság lehet a válasz.

Ha őszinteségre vágysz, kezd magaddal… és utána kapsz őszinte-igaz válaszokat is.