Két dolog változtatja meg a világod, a nézőpontod és a hozzáállásod.
Minél több nézőpontból vagy képes nézni egy adott szituációt, annál magasabb szellemi szintről látod az összefüggéseket.
Minél jobban látod az összefüggéseket, annál több megértés zajlik le benne, ami automatikusan mozgatja a viszonyulásodat az adott dologhoz, ezáltal változtatva a hozzáállasodat.
A hozzáállosod változása a világod változását hozza magával.
Amikor megszünteted az elvárásodat a másikkal szemben, akkor az addig ráfordított energiát magadra szánhatod.
Minden kimondott és ki nem mondott igény, ha a másik még nem áll készen rá, csak távolsághoz vezet és épp az ellenkezőjét okozza annak amit szeretnél.
Aki nem tud úgy szeretni, ahogy te szeretnéd, ha nem hallja meg azt amit mondasz, támad, terel és kompenzál, azt egyedül kell hagynod a saját életével.
Aki egyedül van hagyva saját magával, az tisztán kezd gondolkodni és látni, mert már semmiféle elvárásnak nem kell megfelelnie.
Ha nem kell megfelelnie semminek, akkor jön rá, hogy megszeretne felelni mindennek, amitől eddig menekült.
Egyedülivé teszed magad, és hagyod a másikat is egyedül.
Ez az a fajta önszeretet ami által szabaddá teszed magad és a másikat is.
Ha szabad vagy, akkor tudod eldönteni hogy mit szeretnél és kivel. Nem hagyod magad egy méltatlan és sehova sem vezető kapcsolatban, és képes vagy elengedni a másikat, ha még nem áll készen rád.
Az emberi elme csodálatos, hihetetlen módon képes megvezetni saját magát. A tények figyelmen kívül hagyásával képes a saját programozottságát – illúzióját – a valóságnak tekinteni.
Miért váltottál ki belőlem érzéseket, ha utána magamra hagysz velük.
Egyedül mit kezdjek azokkal az érzésekkel, amelyek a közösből születtek.
Felelős vagy a szavaidért, a mondataidért, a tetteidért, amit a másikból kiváltasz és éreztetsz. Ha nem megy, inkább maradj csendben és hallgass, ez a legbölcsebb amit megtehetsz.