A szabadság

Az igazi szeretet szabaddá tesz, elengedő és nem kényszerít semmire.
Érzed, hogy attól vagy biztonságban hogy engedve vagy.

A mai ember a létbizonytalanságát kivetítve a másikra, a másiktól várja a biztosat. De minél erősebben szorítja, annál messzebbre kerül a másik tőle lélekben. A testet lehet börtönbe zárni, de a lelket nem.
A lélek mindenhonnan elvágyódik, ahol rabnak érzi magát.

A nők az érzelmi manipulációk tárházát tanulták meg az évszázadok alatt, hogy a férfiakat a gyenge pontjaik ismeretével irányításuk alatt tartsák. Érzelmileg hatnak, és a bűntudatra fókuszálnak.
A férfiak az anyagi biztonsággal tudnak manipulálni, azzal hogy az évszázadok alatt mindig tőlük függtek a nők, kihasználva azt a fölényt amit a társadalom alakított ki. Az értelemmel hatnak, a létbizonytalanságra fókuszálva.

Ezek azok a bevésődött érzelmi tudatalatti mintázatok, amiket még mindig arra használnak férfiak és nők, hogy a másikat maguk mellett tartsák, persze mindezt a “szeretet” nevében. Ahol félelem van, ott nincs szeretet, csak az illúziója.

Az ember nem tárgy. Nem üzleti csere. A lélek nem birtokolható. A bűntudattal manipulálni egy lelket, fenyegetni, megfélemlíteni, zsarolni a “szeretet” nevében, az az igazi bűn.
Az nem szeretet, ahol bűnhődni kell a tudatlanság miatt.
Tanítani szeretetre nem büntetéssel lehet, hanem szeretettel.

Nem szeretem a másikat, ha nem látom, hogy nem boldog.
Nem szeretem a másikat, ha csak magammal foglalkozom.
Nem szeretem a másikat, ha nem érzem, hogy mikor van szüksége rám.
Nem szeretem a másikat, ha nem helyezem magam elé.
Nem szeretem a másikat, ha nem látom a fájdalmat a szemében.
Nem szeretem a másikat, ha látom, hogy szenved és csak nézem.
Nem szeretem a másikat, ha nem hallom a csendet, azt amit nem mond ki.
Nem szeretem a másikat, ha nem támogatom abban, ami őt boldoggá teszi.
Nem szeretem a másikat, ha manipulálom, hogy az történjen ami nekem megfelelő.
Nem szeretem a másikat, ha félelemben tartom.
Nem szeretem a másikat, ha nem merek őszinte lenni.
Nem szeretem a másikat, ha bizonytalanságban tartom.
Nem szeretem a másikat, ha nem értem meg.
Nem szeretem a másikat, ha nem engedem, hogy szabad legyen.

A szeretet, az Életnek az áramlása, nem irányítás tárgya.
Volt. Van. Lesz.

Ha minden érdek nélkül, azt tudod mondani a másik embernek:
Azt kívánom, hogy légy boldog, találd meg a lelki békédet, elengedlek.
Tapasztald meg azt, amire vágysz, tanulj belőle és fejlődj, merj Élni!

Ez a szeretet!

Növekedés

Minden egyes nap, csak önmagunk tegnapi változatát kell meghaladnunk.

A lelkünket ugyanúgy művelnünk kell, mint az értelmünket.

Az értelem gyors, a lélek lassú, az értelem logikus, a lélek érzelmes. Az értelem pillanatnyi, a lélek végtelen örömöt okoz. Az értelem sóvárog, mindig többet akar, hangos és feltűnő, a lélek reménykedik, kevéssel is beéri, csendes és észrevétlen. Az értelem korlátolt, a lélek korlátlan.

Az értelmet gyorsan, fokozatosan és látványosan lehet fejleszteni, a lelket lassan, kis lépésekben és láthatatlan módon lehet művelni, ami egyszer csak beérik és átvált.

Az értelmünk mindig előrébb jár, mint a lelkünk. Mindig fejlettebbnek gondoljuk magunkat, mint ahol tartunk.

Az értelem erőszakos, a Lélek Erős. Az értelem a magasság, a lélek a mélység, az értelem a kint a lélek a bent.

Ami közös bennük, hogy mindkettőt a tapasztalás serkenti a fejlődésre, a lélek érzi ami történik, az értelem pedig felfogja.

Tapasztalunk – Érezzük – Felfogjuk – Raktározzuk… Tapasztalunk – Érezzük – Felfogjuk – Raktározzuk … és így tovább, körforgásban. A lelket a tapasztalás műveli és soha nem a gondolkodás. Amit átélünk az hat a lelkünkre, ami alapján formálódik a gondolkodás, és mozdul a test.

A tapasztalás végtelen, a lélek érzései úgyszintén, de az értelem annyit fog fel az egészből, amilyen fejlettségi szinten áll, nem tud többet, mint amennyire jelen pillanatában képes. Az értelem a közvetítő az érzelmekhez, mert amit meg tudok fogalmazni, azt már fel is tudom fogni, de a kulcs mindehhez a tapasztaláson keresztül történik. A tapasztalás nélküli életet nevezzük agyalásnak, aminek semmi köze a valósághoz, mert fejben játszunk le mindent előre, történés nélkül, a beégett múlt érzései alapján, ami megrekedéshez vezet. Az értelem átveszi az irányítást és letiltja a tapasztalás lehetőségét, amellyel lelassítja a fejlődés ütemét.

Egyensúlyi állapot, mikor az értelem a lélekkel örök barátságot kötve, elismeri létezését és jelzéseit. Az értelem figyelembe veszi az érzéseket, ami korlátlan, és a lélek figyelembe veszi az értelmet, ami korlátolt, mindezt egy testben.

Test. Lélek. Szellem. A testtel tapasztalunk, a lélekkel érezzük ami történik, a szellemmel felfogjuk a jelentőségét.

Ez az Ember, a nő is és a férfi is, különbség nélkül.

A tapasztalás azért kell, hogy tudatodra ébredj.

Jelenlét

Mi a legnagyobb ajándék, amit adhatsz egy embernek?
A figyelem, a jelenléted az életében.
Minden ember erre vágyik, hogy fontos legyen valakinek, fontos legyen az élete és hogy úgy szeressék, ahogy megszületett.

tovább…

Ember

Ember, mint a teremtés koronája,
Miért sietsz?
Hova rohansz?
Minek kapkodsz?
Mitől vagy türelmetlen és feszült?
Mi hajt belülről, ami irányít és folyton elégedetlenné tesz?
Mi a lényeges?

tovább…

A félelem, mint fejlődés

A fejlődés lehetősége mindig arra van, ahonnan a félelem szele fúj. A félelem egy illúzió, az ego eszköze arra, hogy a megszokottban tartson.
Amikor szembenézel a félelmeiddel, akkor tudod csak meghaladni önmagad, hogy rágyere nincs mitől tartanod.
Ha a félelmed irányít, mindig ugyanabban a körben maradsz.
A félelem egy lehetőség arra, hogy legyőzd az irányítását az életed felett, hogy ne uralkodhasson rajtad.
Minél több félelmet győzöl le magadban, annál könnyedebbé válsz, leteszed a terheket amik lehúztak és boldogtalanná tettek.
Ha félelmet érzel, biztos hogy az elméd az és hangos, ahol szeretetet érzel, biztos hogy a szíved súg és halkan….erre gyere, mert ez a Te utad.