Látszat

Az ember képmutatásból elnyomja a saját belső jó, örömteli érzéseit a látszatért.
A látszatéletet “felnőtt” címkével látja el és “felelősségteljesnek” definiálja önmagát.

Látszat: annak mutatni magam, amilyen valójában nem vagyok.
Látszat: úgy viselkedem, ahogy elvárják tőlem.
Látszat: hazudok magamnak, így mindenki másnak is.
Látszat: egy ruha, amivel elrejtem a gyengeségeimet.
Látszat: egy álarc, ami mögé nem látnak.

Látszat, amivel egyszer szembesülnöm kell, ha máskor nem is, az út végén biztosan, mert illúzió volt.

A látszatért önmagadat hagyod el, önmagadat bántod és hagyod cserben. A lelked fázik és ezt érzed, akármennyire is a látszat rabja vagy.

Este éjjel a csendben a sötétben az illúzió szertefoszlik és a valóság egy szelete mutatja meg magát, ezért nem tudsz aludni, ezért gyötör a félelem, mert hazugságban élsz. A sötétben a látszat világ halványulni kezd, és rálátsz magadra és az önámításaidra, ami megijeszt és nem enged nyugovóra térni. Nem tudsz aludni, mert nem tudod elengedni a szerepeidet, amik boldogtalanná tesznek.

A látszat az illúzió csapdája, a valóság próbája.

A félelem, mint fejlődés

A fejlődés lehetősége mindig arra van, ahonnan a félelem szele fúj. A félelem egy illúzió, az ego eszköze arra, hogy a megszokottban tartson.
Amikor szembenézel a félelmeiddel, akkor tudod csak meghaladni önmagad, hogy rágyere nincs mitől tartanod.
Ha a félelmed irányít, mindig ugyanabban a körben maradsz.
A félelem egy lehetőség arra, hogy legyőzd az irányítását az életed felett, hogy ne uralkodhasson rajtad.
Minél több félelmet győzöl le magadban, annál könnyedebbé válsz, leteszed a terheket amik lehúztak és boldogtalanná tettek.
Ha félelmet érzel, biztos hogy az elméd az és hangos, ahol szeretetet érzel, biztos hogy a szíved súg és halkan….erre gyere, mert ez a Te utad.

A terelés

Onnan tudod megállapítani hogy jóban vagy önmagaddal, hogy elbírod viselni a saját gondolataidat mindenféle terelés nélkül.

Nem kompenzálsz munkával, vásárlással, gyerekneveléssel, házimunkával, sporttal, tévézéssel, telefonálással, utazással, meditálással vagy imával, pletykálással, tanulással… stb, ki mivel.

Próbáld ki hogy 1 órán keresztül nem csinálsz semmit, de tényleg semmit, és hagyod a gondolataidat áramlani. Ha ez sikerül, fokozhatod az időtartamot. Ekkor fogsz rájönni, hogy hol tartasz a fejlődésben, és hogy mennyire vagy megbékélve magaddal és az életeddel.

Büszkeség

Aki nem mer hibázni, hibát hibára halmoz, aki nem tud veszíteni, mindent elveszít. Mire az ego észbe kap, nem maradt semmi ami érték, de megmaradt a büszkeség, ami az egészet okozta!

A mélység titka

A felszínről soha nem fogod látni a másik ember mélységeit, mert ahhoz alá kell merülnöd, először önmagadban, hogy azután a másikéban is eltudj. A felszín csak felszín marad, a mélység viszont folyamatosan tágul.
A felszín hullámzó, viharos és kiszámíthatatlan, a mélység viszont állandó, békés és csendes.

“A mélység titka” bővebben

Az út biztonsága

A bizonytalanság kételyt, a kétely bizalmatlanságot, a bizalmatlanság távolságot, a távolság elkülönülést, az elkülönülés magányt, a magány pedig szeretetlenséget szül.
A bizalom hitet, a hit reményt, a remény lelkesedést, a lelkesedés kapcsolódást, a kapcsolódás boldogságot, a boldogság pedig szeretetet szül.

tovább…

A mélypont jelentősége

A mélypont az a hely, ahol végre meg merjük látni azt, ami végig a szemünk előtt volt.

Miért kell a tisztánlátáshoz a krízis és a válság? Mert a mélyben azt látjuk meg végre ami ténylegesen van, és nem azt amit összehazudtunk magunknak.

tovább…

Férfi kívül – Nő belül

A Nő belül van a Férfi kívül, ezért a Nő kifelé néz, a Férfi befelé.

A Nő a férfi kinti viselkedésére fókuszál, a Férfi a nő belső energiáira mozdul. Mindketten mást látnak, éreznek és tapasztalnak a másikból.

tovább…

A fejlődés gátja

A fejlődésünk első lépése, mikor a külvilágom látszat hibáiról, a belvilágom valós gyengeségei felé fordulok.

Ha kint észreveszem, akkor bent is helye van.

A fejlődésünk biztos gátja a sértett büszkeség, a gőg a “kivagyiság” vagyis az alázat teljes hiánya!