A természetesség

A természetesség szép, vonzó, őszinte, hiteles és legfőképp emberi, nagyon emberi. A természetesség van a legközelebb önmagunk belső lényegéhez az önvalónkhoz.
Ami nem természetes az természetellenes, a mesterkéltség, az érdekeltség, a hamisság a képmutatás és a hivalkodás.

Egy természetes mosoly, egy természetes gesztus és mozdulat kedvességet mutat, mert szívből jön, messzire sugároz, széppé varázsol és hatással van. A természetesség egyszerű, sebezhető és védtelen, de erős mert az erejét az igazságból nyeri!

A természetellenes túlbonyolít, támadó és páncéllal védi magát, így csak erősnek látszik, de valójában gyenge, nagyon gyenge és fél hogy lelepleződik. Azt gondolja, ha mutatná önmagát, akkor nem szeretné senki, így hát játszmázik, hogy többnek tűnjön.

A természetes látja és főleg érzi a természetellenest, de a természetellenes nem látja a természetest, mert az álarcában csak a másik álarcát veheti észre, és azt gondolja hogy a természetes is álarcot visel, magából kiindulva, nem hiszi el az egyszerűt, mert csak a bonyolultban hisz.

A bonyolult mindig zavarodottságot okoz, kételyt és konfliktust generál, menekül, nem lát tisztán, mert bizalmatlan.

Az egyszerű a lényeget látja, tisztáz és megértéssel teli szeretet van benne, de nem tűri a hamisságot, ezért szembesít és a végsőkig próbálkozik, addig amíg ő maga is bonyolulttá nem válik, és ez az a pont, mikor feladja és elsétál, mert az igazság az egyetlen tulajdonsága, hogy az egyszerűsége megmaradjon.

Az egyszerű igazsága a szeretet, mely védtelen, sebezhető és sokat kibír, de megtanulta, hogy csak annak adja, aki megbecsüli, tiszteli és viszonozza azt. Az igazságot könnyebb elviselni, még ha fáj is, mint az igazság illúziójába csomagolt hazugságot, a szép díszítés ellenére is.

Az igazság felszabadítja, a hazugság lebénítja a lelket.

A felvállalt gyengeség és sebezhetőség, szeretetet és megértést vált ki abból, aki igazán szeret, mert az erő kimeri mutatni a hibáit, mer gyenge lenni és tapasztalatlan. Az őszinteség együttérzést vált ki, és segítségnyújtásra ösztönöz, mert ez az ember igaz természete a természetesség.

Az ÖnzŐség

Az az önző aki kilép egy önző kapcsolatból?
Az önző egoista (kicsi) ember, elhiteti veled, hogy nem vagy elég jó, nem hitelesek az érzéseid, nem jól gondolkozol és legfőképp nem jó az amit csinálsz, és veled sok a probléma.
Az önző mindig a saját értékrendjét, hitrendszerét akarja a másikra erőltetni, figyelmen kívül hagyva a másik érzéseit. tovább…

Szeretet gyűlölete

Nem az elválás pusztít, hanem a gyűlölet, amiért nem tudjuk szeretettel és méltóságteljesen elengedni egymás kezét, megmérgezve ezzel mindenki lelkét aki körülöttünk van!
A gyűlölködő nem azért gyűlöl mert szeret, hanem azért mert úgy érzi, hogy őt nem szeretik.
A saját szeretetlensége miatt gyűlöli a másikat.
Aki még gyűlöl, abban érzelem van, próbálkozás a helyreállításra, a helyzet nem elfogadása. tovább…

A lélek hiánya

A lélek megélésből fakadó hiányt, nem lehet észérvekkel, logikával kompenzálni vagy tárgyakkal pótolni.

Úgy, mint a szomjazó hiányát sem enyhíti, ha homokkal kínáljuk!

tovább…

A döntés

“Fájdalmas feladat meghozni egy nehéz döntést. De ha hosszú mérlegelés után teljes őszinteséggel úgy érzed, hogy el kell szakadnod egy kapcsolattól, egy ígérettől vagy egy hivatástól – menned kell.

Ha hazugságban élsz, azzal mindenkinek ártasz.” Pam Brown

A mai ember “szeretete”

A mai ember szeretet fogalma a következő,
Felelj meg annak az ideának, amit a fejemben elképzeltem rólad, felelj meg az elvárásaimnak, hogy nekem jó legyen.
Valósítsd meg az álmaim, hogy ne nekem kelljen erőfeszítéseket tennem értük.

tovább…