A szabadság

Az igazi szeretet szabaddá tesz, elengedő és nem kényszerít semmire.
Érzed, hogy attól vagy biztonságban hogy engedve vagy.

A mai ember a létbizonytalanságát kivetítve a másikra, a másiktól várja a biztosat. De minél erősebben szorítja, annál messzebbre kerül a másik tőle lélekben. A testet lehet börtönbe zárni, de a lelket nem.
A lélek mindenhonnan elvágyódik, ahol rabnak érzi magát.

A nők az érzelmi manipulációk tárházát tanulták meg az évszázadok alatt, hogy a férfiakat a gyenge pontjaik ismeretével irányításuk alatt tartsák. Érzelmileg hatnak, és a bűntudatra fókuszálnak.
A férfiak az anyagi biztonsággal tudnak manipulálni, azzal hogy az évszázadok alatt mindig tőlük függtek a nők, kihasználva azt a fölényt amit a társadalom alakított ki. Az értelemmel hatnak, a létbizonytalanságra fókuszálva.

Ezek azok a bevésődött érzelmi tudatalatti mintázatok, amiket még mindig arra használnak férfiak és nők, hogy a másikat maguk mellett tartsák, persze mindezt a “szeretet” nevében. Ahol félelem van, ott nincs szeretet, csak az illúziója.

Az ember nem tárgy. Nem üzleti csere. A lélek nem birtokolható. A bűntudattal manipulálni egy lelket, fenyegetni, megfélemlíteni, zsarolni a “szeretet” nevében, az az igazi bűn.
Az nem szeretet, ahol bűnhődni kell a tudatlanság miatt.
Tanítani szeretetre nem büntetéssel lehet, hanem szeretettel.

Nem szeretem a másikat, ha nem látom, hogy nem boldog.
Nem szeretem a másikat, ha csak magammal foglalkozom.
Nem szeretem a másikat, ha nem érzem, hogy mikor van szüksége rám.
Nem szeretem a másikat, ha nem helyezem magam elé.
Nem szeretem a másikat, ha nem látom a fájdalmat a szemében.
Nem szeretem a másikat, ha látom, hogy szenved és csak nézem.
Nem szeretem a másikat, ha nem hallom a csendet, azt amit nem mond ki.
Nem szeretem a másikat, ha nem támogatom abban, ami őt boldoggá teszi.
Nem szeretem a másikat, ha manipulálom, hogy az történjen ami nekem megfelelő.
Nem szeretem a másikat, ha félelemben tartom.
Nem szeretem a másikat, ha nem merek őszinte lenni.
Nem szeretem a másikat, ha bizonytalanságban tartom.
Nem szeretem a másikat, ha nem értem meg.
Nem szeretem a másikat, ha nem engedem, hogy szabad legyen.

A szeretet, az Életnek az áramlása, nem irányítás tárgya.
Volt. Van. Lesz.

Ha minden érdek nélkül, azt tudod mondani a másik embernek:
Azt kívánom, hogy légy boldog, találd meg a lelki békédet, elengedlek.
Tapasztald meg azt, amire vágysz, tanulj belőle és fejlődj, merj Élni!

Ez a szeretet!

Növekedés

Minden egyes nap, csak önmagunk tegnapi változatát kell meghaladnunk.

A lelkünket ugyanúgy művelnünk kell, mint az értelmünket.

Az értelem gyors, a lélek lassú, az értelem logikus, a lélek érzelmes. Az értelem pillanatnyi, a lélek végtelen örömöt okoz. Az értelem sóvárog, mindig többet akar, hangos és feltűnő, a lélek reménykedik, kevéssel is beéri, csendes és észrevétlen. Az értelem korlátolt, a lélek korlátlan.

Az értelmet gyorsan, fokozatosan és látványosan lehet fejleszteni, a lelket lassan, kis lépésekben és láthatatlan módon lehet művelni, ami egyszer csak beérik és átvált.

Az értelmünk mindig előrébb jár, mint a lelkünk. Mindig fejlettebbnek gondoljuk magunkat, mint ahol tartunk.

Az értelem erőszakos, a Lélek Erős. Az értelem a magasság, a lélek a mélység, az értelem a kint a lélek a bent.

Ami közös bennük, hogy mindkettőt a tapasztalás serkenti a fejlődésre, a lélek érzi ami történik, az értelem pedig felfogja.

Tapasztalunk – Érezzük – Felfogjuk – Raktározzuk… Tapasztalunk – Érezzük – Felfogjuk – Raktározzuk … és így tovább, körforgásban. A lelket a tapasztalás műveli és soha nem a gondolkodás. Amit átélünk az hat a lelkünkre, ami alapján formálódik a gondolkodás, és mozdul a test.

A tapasztalás végtelen, a lélek érzései úgyszintén, de az értelem annyit fog fel az egészből, amilyen fejlettségi szinten áll, nem tud többet, mint amennyire jelen pillanatában képes. Az értelem a közvetítő az érzelmekhez, mert amit meg tudok fogalmazni, azt már fel is tudom fogni, de a kulcs mindehhez a tapasztaláson keresztül történik. A tapasztalás nélküli életet nevezzük agyalásnak, aminek semmi köze a valósághoz, mert fejben játszunk le mindent előre, történés nélkül, a beégett múlt érzései alapján, ami megrekedéshez vezet. Az értelem átveszi az irányítást és letiltja a tapasztalás lehetőségét, amellyel lelassítja a fejlődés ütemét.

Egyensúlyi állapot, mikor az értelem a lélekkel örök barátságot kötve, elismeri létezését és jelzéseit. Az értelem figyelembe veszi az érzéseket, ami korlátlan, és a lélek figyelembe veszi az értelmet, ami korlátolt, mindezt egy testben.

Test. Lélek. Szellem. A testtel tapasztalunk, a lélekkel érezzük ami történik, a szellemmel felfogjuk a jelentőségét.

Ez az Ember, a nő is és a férfi is, különbség nélkül.

A tapasztalás azért kell, hogy tudatodra ébredj.

A világnézeted

Az, hogy ki mennyit ért meg a világból és szűr le belőle magának, az mindig az egyéntől függ és nem a világtól. A saját belső hitvilágodat veszed észre és tapasztalod meg valóságnak, más minőség mellett elmész észrevétlenül és kijelented hangos szóval (tudatlanul), hogy nem is létezik.
És igazad van, számodra nincs is más, ha elhiszed azt, amit eddig érzékeltél a világodból.
A pocok sosem láthatja és érezheti azt, amit a sas már tapasztal!

Az ember az egyetlen olyan szellemi lény, aki pocokból sassá lényegülhet a fejlődése útján.

A terelés

Onnan tudod megállapítani hogy jóban vagy önmagaddal, hogy elbírod viselni a saját gondolataidat mindenféle terelés nélkül.

Nem kompenzálsz munkával, vásárlással, gyerekneveléssel, házimunkával, sporttal, tévézéssel, telefonálással, utazással, meditálással vagy imával, pletykálással, tanulással… stb, ki mivel.

Próbáld ki hogy 1 órán keresztül nem csinálsz semmit, de tényleg semmit, és hagyod a gondolataidat áramlani. Ha ez sikerül, fokozhatod az időtartamot. Ekkor fogsz rájönni, hogy hol tartasz a fejlődésben, és hogy mennyire vagy megbékélve magaddal és az életeddel.