Házasság színház

A legkiválóbb és legváltozatosabb színészi alakítások a házasság színpadán születnek. A szerepét mindenki tökéletesen betanulta az Otthon nevű iskolában.

A smink az öltözőben lekerül, feltűnik a valódi arc, ami rejtve van a közönség elől. Az az arc, ami a viselőjének sem tetszik.

A gyerekeink végignézik az előadást, de bejárásuk van az öltözőbe is, és mivel a szerep jobban tetszik nekik, mint a valóság, azzal azonosulnak. Felnőttkorukra kiváló színész lesz belőlük is.

Az igazi nagy kaland akkor kezdődik, mikor smink és álarc nélkül a nagyközönség elé mersz állni… EZ VAGYOK ÉN !

És sokan akkor látnak meg életükben először és nem biztos, hogy rád ismernek, amíg valaki akkor szeret meg igazán. Megszületik a szerep nélküli valóság és a színjátéknak vége.

A tűz melege

Ha szeretetre vágysz, kezdj el szeretetet adni. Mindenkinek erre van most szüksége. A jeget csak a tűz melege olvasztja fel. A szeretet az egyetlen energia, amit ha megosztunk, csak több lesz belőle.

A szeretet nem csereüzlet, hogy csak annyit adok amennyit kapok, mert akkor megszűnik szeretetnek lenni, és egyszerű adás-vétel lesz belőle, mely semlegesíti önmagát vagyis zéró.

Amit magamból adok a másiknak, az engem minősít, engem emel és nekem ad többet. Kezdj el szeretni viszonzástól független, te csak adj és meglásd visszaszáll. Amit magamból elindítok, hozzám tér vissza… ha szeretetet adok akkor szeretetet kapok és ez minden más energiára is igaz, mert egyszer körbe ér.

Nézd meg magad és figyeld meg, hogy milyen energiát engedsz a világba… mert a változás belőled indul el. Az ember igaz természete az adásban fejeződik ki. Ha mindenki ad, akkor mindenki kap is, olyan egyszerű ez… kezdjük el végre.

Vonzás… Taszítás…

Ezt a világot, amelyben élünk minden egyes ember a saját érzés és gondolatvilága teremtette meg. Minden ember egy külön kis univerzum, egy külön kis világ. A sok kis univerzum hozza létre a nagy egészet.

Minden ember a saját belső világát tapasztalja meg a külvilágban, amit érzel, amit gondolsz magadban, azt meg is fogod élni és meg erősít benne. A kérdés, hogy tetszik-e az amit tapasztalsz és látsz? Mert ha nem, akkor a saját kis világodat hozd helyre belül, hogy változás legyen kívül.

A vonzódásaid mutatják a jövődet, a taszításaid a múltat. A feladat, hogy ami vonz, arra merj menni, ami taszít, azt meg elengedni. A vonzó emberek mutatnak olyan tulajdonságokat neked, amit magadban még nem fejlesztettél ki és ezért vonz a másik, hogy tanulhass tőle. A taszító emberek mutatnak olyan tulajdonságokat rólad, amit még nem tudtál teljesen kidolgozni magadból, ezért taszít, hogy elengedhesd végre, hogy meghaladd.

Minél több vonzó emberrel veszed körbe magad, annál gyorsabban haladsz önmagad igaz valója felé, és rakod le azokat a tulajdonságokat amik már nem visznek előre az életben és csak hátráltatnak.

Minden Rólad szól, és mindenki neked mutat magadról valamit, hogy fejlődj! Nézd meg milyen emberek vesznek körül Téged és tanulj tőlük!

Menj a lelkesedésed felé, mert az tud teljessé tenni.

Vonzás és Taszítás… Az Élet lüktetése, fejlődése.

Vakfolt

Az embert nem az irányítja amit tud, hanem az, amit nem tud magáról.

A fejlődés kulcsa a vakfolt felfedezése önmagamban, mert csak azt tudom meghaladni, amiről tudomásom van.

A kettős mérce

A kettős mérce fogalma: miközben magamnak mindent megengedek, és az álszentség díszcsomagolásában tálalom a világnak, felmentve magam a hibáim alól, addig a másikat a töredékéért keresztre feszítem és büntetem. A másik fájdalom reakcióit visszafordítom ellene, így hárítva el magamtól a felelősséget. Mondván ez az ő baja, amiért ilyen gyenge és hibás is, így hát bűnhődnie kell és tanulnia.

“A kettős mérce” bővebben