Ha csalódok, az nem a másik embertől van, nem a másikban csalódok, hanem az elvárásaimban, amit kivetítek rá!
A csalódás valódi oka, hogy nem ismerem még önmagam és így nem ismerhetem a másikat sem.
Olyat várok, olyat szeretnék, akár erővel is, amire a másik még nem áll készen, vagy nem ismeri az elvárásaimat.
Ezért inkább csalódok (mert az a könnyebb út), mint hogy lássam a helyzetet és a szereplőket.
Belátás nélkül, önvizsgálat nélkül, helyzetfelismerés nélkül, az összkép látása nélkül, mindig csalódni fogok!
A csalódás érzése jó ok arra, hogy ne nekem kelljen változnom, hanem a másiknak!
Szabó Tünde
