Mediátor & Coach Kecskemét
Miért váltottál ki belőlem érzéseket, ha utána magamra hagysz velük.
Egyedül mit kezdjek azokkal az érzésekkel, amelyek a közösből születtek.
Felelős vagy a szavaidért, a mondataidért, a tetteidért, amit a másikból kiváltasz és éreztetsz. Ha nem megy, inkább maradj csendben és hallgass, ez a legbölcsebb amit megtehetsz.
Férfiként felelősséggel tartozol azért a nőért, akit meghódítasz és magadévá teszel.
Nőként felelős vagy azért, hogy csak ilyen férfit engedj közel magadhoz és magadba.
A felelősség közös, úgy mint a tanulás, férfinak és nőnek egyaránt!
Minden csak addig létezik, amíg energiával töltöd, úgy mint figyelem, törődés, szeretet.
Szív nélkül, csupán az ösztönök hamar kiégetnek… mint a futótűz után, csak hamu marad.
A hit próbája a bizalom. A hit kint van, a bizalom bent. A hitem eléréséhez, hogy láthatóvá váljék az életemben, bíznom kell önmagamban, hogy megtudom csinálni. Minél nagyobb a bizalom bennem, annál nagyobb a hitem.
A hit önmagában kevés, ha nem teszek érte semmit. Tenni pedig annyit tudok, amennyire bízom magamban. Aki azt mondja hisz, de nem tesz, az csak ábrándozik, mert nincs elég önbizalma a megvalósításhoz. Kételkedik önmagában ezért csak az akadályokat látja, nem a megoldást. Halogat, önszabotál, mivel fél a kudarctól, inkább bele sem kezd, kifogásokat gyárt vagyis hitetlen.
A bizalmat úgy tudom növelni, hogy cselekszem is, lépésről-lépésre teszek valamit amit nem ismerek, de hiszek benne. A hit a motiváló, hogy hova szeretnék eljutni, a bizalom a hajtóerő, hogy képes vagyok rá, a cselekedet a mozgató, hogy látom mi a következő lépés és mozdulok.
Hit – Bizalom – Cselekedet – Eredmény – Erősebb Hit – Nagyobb önbizalom – Pontosabb cselekedet – Jobb eredmény. Körforgás, egymásra hatás.
Addig folytatod, amíg megjelenik az Életedben az, ami Hitnek indult.
Ezért a Hit próbája a bizalom – Önbizalom.
Az embereknek nem terápiára van szüksége, hanem szerető környezetre. Ahol elmondhatom az érzéseimet anélkül, hogy megkérdőjeleznék a létjogosultságát, ahol megértenek, bátorítanak és támogatnak abban ami lenni szeretnék. Ahol érzem, hogy fontos vagyok.
Amikor úgy van jelen a másik a kapcsolatban, hogy Rám figyel és nem magára, és ez persze kölcsönös. Amikor mindenről lehet nyíltan és őszintén beszélni, nincsenek tabuk, és a választ is elbírom viselni, mert tudom, hogy ez is a szeretet része. Amikor nem büntetnek szeretetmegvonással a másképp gondolkodásért.
Amikor ismerem a másikat szavak nélkül is, mert látom a szemében, érzem őt, ahol a szeretet fontosabb mint a büszkeség és az elvárások!
Ahol érzelmi intimitás van, ott nincs szükség külső támogató segítőre, mert nem az ő dolga lenne.
Abban a környezetben ahol meg kell játszanom magam, hogy elfogadjanak, azt nem nevezném családnak, csak egy érdekközösségnek.
Ezért magányosak az emberek és ezért keresnek egy idegent, mert az jobban megérti, mint akivel egy fedél alatt lakik.
Eljön az a pont, mikor nincs benned kérdőjel, felkiáltó és felszólító mondat, se vessző se pont. Kezdőpont és végpont egyben, a fordulópont. Mikor azt látod ami van, nem teszel hozzá és nem veszel el belőle, még gondolatban sem. Mikor nem rángat már a múlt, így a jövő sincsen. Jelen van. Béke van. A Most van, miből válhat kincsed.
A megszokottban, nem fejlődik a szellem. A léleknek kihívás kell, hogy levehesse félelem köntösét.
A kihívás elfogadásához bátorság. A bátorság pedig új, kreatív energiák felszabadulásához vezetnek bennünk. Ez az evolúció természete.
Belső létünk hiányát, nem lehet külső tárgyak tökéletességével pótolni, így próbálva, az elme a logikus módján az egyensúlyra törekvésre.
Ha már nincs bent rend, legalább kint az legyen. Az önbecsapás legbiztosabb módja. Bent kell rendet tenni és akkor a külső is rendeződik a maga tökéletes formájában.