A legnagyobb kincs amit a gyermekednek adhatsz, az őszinteséged. Ha hazugságban neveled fel, a képmutatás lesz számára a világnézet. Felnőttkorában képmutató világot teremt majd magának és hazugságban fogja élni az életét, úgy mint ahogy gyerekkorában látta.
A kapcsolatai felszínesek lesznek, mert nem meri önmagát mutatni senkinek. Nem mer kapcsolódni, de nem azért mert nem szeretne, hanem azért, mert nem tudja hogyan kell. Otthon is a felszínt látta, azt hogy senki nem azt mutatja, ami valójában van, miközben érzi a valótlanságot a levegőben, amit idővel megszokottnak és elfogadottnak fog tekinteni. Szabályosan belenő a hazugságba. Amit lát, azt tanulja meg, mást nem tud.
A mai ember legnagyobb szenvedése, hogy nem tud őszintén és tisztán kapcsolódni a másik emberhez, és ez legjobban a párkapcsolatokban tükröződik vissza. Hiszen amit otthon lát a gyerek, azt hogy a szülők hogyan viszonyulnak egymáshoz, a párkapcsolatában fogja megélni újra, de már a saját bőrén tapasztalva.
Az életközépi válság a felnőtt életében, azt jelenti, hogy akkor döbben rá, hogy azt az életet éli amit a szüleitől látott, és akkor jön a krízis és összeomlás. A felismerés, hogy milyen életet élek.
A gyerekeknek hatalmas szeretetre van szükségük, nagyon sok figyelemre, törődésre, elfogadásra, sok testi kontaktusra, ölelésre, puszilgatásra és főleg őszinte kapcsolatokra, igaz kapcsolódásra. Ezek hiányától lesz sérült egy gyermek, meg az erőszaktól amit elszenvednek a boldogtalan és sérült szülőktől, akik a gyerekeiken vezetik le a frusztrációjukat. Az intimitást akkor tudják megtanulni, ha látják a szülői mintát hozzá, anélkül nem fog menni. Hazug világban nem lehet őszinteséget és szeretetet tanítani.
Ha szeretem a gyerekemet, nem hazudhatok neki önmagamról, mert ezzel szenvedést okozok, ami később fog lecsapódni az életében. Amit szülőként fogok végignézni, és az fog legjobban fájni, mert tudom hogy ezt én tanítottam neki.
Ebben a felszínes világban, az őszinteség tanulása, az önfelvállalás a legnagyobb kihívás és legnagyobb feladat. De a gyerekeinkért megéri, mert bíznak bennünk, hogy a legjobbat akarjuk a számukra. Boldogságot boldog ember taníthat, őszinteséget az őszinte, hitelességet a hiteles.
Amit felnőttként nem dolgozok ki magamból, automatikusan átveszi a gyerek tőlem, és ő cipeli most már az én puttonyomat is (megoldatlan lelki terhek) tovább…ami generációról generációra egyre csak növekszik. Ha látok valamit a gyerekben, az mind én vagyok a szülő, amit nem dolgoztam ki még magamból. Amint rendbe rakom magam, a gyerek lesz az első aki ezt visszaigazolja nekem, azonnal.
Konklúzió, ne a gyereket neveld, hanem magadat gyógyítsd meg, mert ő csak egy tükör rólad.
