Az „ÍGY KELLETT LENNIE” kezdetű mondatok igazi valóság tartalma.
Önmagában csak egy megalkuvás. Nem látom benne saját magamat, nem vállalom a felelősséget. Nem látom az okot, az okot valami felsőbbrendűre hárítom, aki kitalálta a forgatókönyvet, én pedig csak áldozata vagyok a forgatókönyvnek.
Így megbocsátani sem tudok sem magamnak, sem másoknak!
Az elme egy raktár. Tárolja az adatokat számomra, hogy amit még nem értettem meg, nem követtem el, azt el ne veszítsem. A gondolatok a meg nem értett érzések körül forogtak.
Amikor megértettem valamit, akkor a lelkiállapotom változását értettem meg az eseménnyel összefüggésben – s ennek helyét az Én utamon. Ilyenkor valami „leesik”, és nincs elmeműködés, csak a pillanat szépsége.
Lelkemben élem a pillanatot!
