Légy határsértő! Feküdj keresztbe és mutasd meg a világnak, hogy te felvállalod minden érzésed, mert az önismeret egyik lépcsőfoka ez. Felismerni és bevállalni. Mindent. Őszintén odafeküdni keresztbe a határon, amit később még áthágsz majd a többiek legnagyobb dühét kiváltva ezzel, de most még felháborítóbb dolgot művelsz majd: megmutatod a gyengeségedet. Mert ez is te vagy. Ez is szerethető. Vagy legalábbis elfogadható mások által.
Aki pedig ezt tagadja, aki csak hurrá-optimista műanyag vigyort vár el tőled, az azt is kapja mindenkitől és talán majd egyszer rádöbben, hogy bár nem látott fájdalmat, de őszinte örömöt se nagyon.
Mert nincs olyan, hogy valaki egyszer ilyen egyszer olyan. Ha bújtatod a búdat, bújtatod a mosolyt is sokszor. Így akarsz élni? Van neked erre időd vagy kereted?
Jópofát vágni mindenhez és mindenkihez?
Belenyugvást színlelve becsapni a saját lelked? Kinek akarsz megfelelni?
Ki az, aki miatt áldozat leszel?
Hol lesz az a munkahely, barát vagy állítólagos társ, amikor te belebetegszel a saját elfojtásaidba és őszinteségmentességedbe csupán azért, hogy őt ne bántsd meg vagy ne lássa, hogy az élet nem fenékig tejfel?
Ez van. Szenvedsz? Te életed. Megteheted. Engedd meg magadnak aztán engedd el és nosza irány arra, amerre a valódi utad visz.
