Mi az, ami zavar a másikban, de magamban nem akarom észrevenni?
Miért pont őt választottam, vajon mit mutathat nekem?
Meddig akarok még a másik hibáira fókuszálni a magamé helyett?
Hol látom magamat a kapcsolat dinamikájában?
Hol az Én felelősségem, és meddig hárítom el azt magamtól?
Amíg a párkapcsolatban a másik tökéletlenségére fókuszálunk a magunkké helyett, addig nem merek szembenézni az igazsággal vagyis önmagammal.
Ha javítani szeretnénk a kapcsolatunkon, akkor elsőnek kezdjük el javítani önmagunkat, a másik hibáztatása, kritizálása helyett.
Az első lépés párkapcsolati krízis helyzeben, hogy Ki Vagyok Én? ebben a kapcsolatban, és Mit működtetek? ami ennyire zavar, vagyis kőkemény Önismereti a feladat!
Nézzünk bátran a saját tükrünkbe és merjük meglátni benne magunkat, mert a válasz ott lesz a szemünk előtt!
Ha menthető még a kapcsolat, akkor adj bele mindened, vállald fel az érzéseidet, a hibáidat és küzdj érte, de ha már nem lelkesít a másik, nem inspirál a fejlődésre, csak meg akarod változtatni őt a saját képedre, akkor annak a kapcsolatnak vége van.
Mert a fejlődéshez ketten kellenek, mert vagy együtt mennek az úton egymást segítve a fejlődésre vagy elhagyják egymást menetközben, és az útjaik ketté válnak. De visszfelé soha nem haladhatok, még a másik kedvéért sem, mert saját magam lelkét teszem tönkre, magamhoz leszek hűtlen.