Az ember legnagyobb kettőssége, hogy a tanult istenképe harcol, a szívében élő igaz Istennel. A hamis küzd az Igaz ellen.
Az elméleti győzködi a tapasztalatit.
A kettősség érzése
A Pont.
Eljön az a pont, mikor nincs benned kérdőjel, felkiáltó és felszólító mondat, se vessző se pont. Kezdőpont és végpont egyben, a fordulópont. Mikor azt látod ami van, nem teszel hozzá és nem veszel el belőle, még gondolatban sem. Mikor nem rángat már a múlt, így a jövő sincsen. Jelen van. Béke van. A Most van, miből válhat kincsed.
Boldogtalanság
Elárulok egy hatalmas titkot, főleg az ítélőbíráknak;
A boldog párkapcsolatból nem lép ki az ember. A kapcsolatot nem kívülről látjuk, hanem belülről érezzük. Nem olyan bonyolult ez, mint amennyire megbonyolítjuk…
A boldog ember nem ítélkezik, a boldogtalannak az egyetlen örömforrás az ítélet, ha már neki nem sikerült, más se legyen boldog. A boldogtalan mindenkit lehúz magához, hogy elbírja viselni saját gyávaságát, ezért szenvedtet.
A boldog mindenkit boldognak szeretne látni, mindenkinek adni akar önmagából, örömet, vidámságot, megértést és támaszt.
Miért van ilyen sok ítélkező ember? A boldogtalanság miatt.
Szerelem
A szerelem nem egy érzelem, hanem a belső fényed ragyogása, amely a szemeiden keresztül kerül napvilágra. A csoda egyik megjelenési formája. Egy olyan kincs, ami felbecsülhetetlen érték, Önmagunk szikrája, mely a másik lelkétől lobban lángra. A lélek szabadsága az egó fogságából, a fény a sötétségben.
Az evolúció
A megszokottban, nem fejlődik a szellem. A léleknek kihívás kell, hogy levehesse félelem köntösét.
A kihívás elfogadásához bátorság. A bátorság pedig új, kreatív energiák felszabadulásához vezetnek bennünk. Ez az evolúció természete.
Rend
Belső létünk hiányát, nem lehet külső tárgyak tökéletességével pótolni, így próbálva, az elme a logikus módján az egyensúlyra törekvésre.
Ha már nincs bent rend, legalább kint az legyen. Az önbecsapás legbiztosabb módja. Bent kell rendet tenni és akkor a külső is rendeződik a maga tökéletes formájában.
Őszinteség
Őszinteség.
Mit ér abban a világban, ahol a valódi gondolataidért büntetnek, a valódi érzéseidért elítélnek, a valódi cselekedeteidért megvetést kapsz.
Légy őszinte, de minek?
A társadalom még mindig azt értékeli, azt magasztalja, aki álszent és képmutató.
Aki azt mutatja, amit a társadalom elvár.
Őszinteség, egy olyan fogalom, amire csak a léleknek van igénye, de az elme nem bírja elviselni.
Aki önmagával nem őszinte, az mindenkinek hazudik!
Az embereknek a lelke fáj, mert félnek Önmaguk lenni és saját elméjük csapdájában vergődve, némán szenvednek és tűrnek.
Mit fejlődött az emberiség tudata a középkor óta? Talán csak annyit, hogy nem égetnek el máglyán ezért a posztért, a többi változatlan… 🙂
A gondolat önmagában semmi…
A gondolatok megvalósító tettek nélkül, ugyanúgy tévútra visznek, mint a cselekvés ész nélkül. Egyiktől sem fejlődsz.
A bölcsesség a gondolkodás által vezérelt cselekedet megtapasztalása útján születik bennünk.
Gondolkodom, cselekszem, tapasztalom, értelmezem, elraktározom és tanulok belőle. A tapasztalás eredménye fogja formálni a gondolkodásodat és terel a saját utadra. Merj cselekedni, hibázni és korrigálni mert fejlődni csak a tettek következményéből lehet.
A gondolatokat a tapasztalat földeli le, hozza le a fizikai szintre, hogy láthatóvá váljék és hogy érezhető legyen. A gondolkodás önmagában csak körbe-körbe kering és ugyanoda juttat vissza, ahonnan elindultál.
A hazugság őszintesége
Ha önhazugságban élsz, mindenki hazudni fog neked, mert azért fognak szeretni, amilyennek mutatod magad és nem azért, amilyen valójában vagy. Megtéveszted magadat is és őket is.
Hazugságra csak hazugság lehet a válasz.
Ha őszinteségre vágysz, kezd magaddal… és utána kapsz őszinte-igaz válaszokat is.
Házasság színház
A legkiválóbb és legváltozatosabb színészi alakítások a házasság színpadán születnek. A szerepét mindenki tökéletesen betanulta az Otthon nevű iskolában.
A smink az öltözőben lekerül, feltűnik a valódi arc, ami rejtve van a közönség elől. Az az arc, ami a viselőjének sem tetszik.
A gyerekeink végignézik az előadást, de bejárásuk van az öltözőbe is, és mivel a szerep jobban tetszik nekik, mint a valóság, azzal azonosulnak. Felnőttkorukra kiváló színész lesz belőlük is.
Az igazi nagy kaland akkor kezdődik, mikor smink és álarc nélkül a nagyközönség elé mersz állni… EZ VAGYOK ÉN !
És sokan akkor látnak meg életükben először és nem biztos, hogy rád ismernek, amíg valaki akkor szeret meg igazán. Megszületik a szerep nélküli valóság és a színjátéknak vége.