Őszinteség.
Mit ér abban a világban, ahol a valódi gondolataidért büntetnek, a valódi érzéseidért elítélnek, a valódi cselekedeteidért megvetést kapsz.
Légy őszinte, de minek?
A társadalom még mindig azt értékeli, azt magasztalja, aki álszent és képmutató.
Aki azt mutatja, amit a társadalom elvár.
Őszinteség, egy olyan fogalom, amire csak a léleknek van igénye, de az elme nem bírja elviselni.
Aki önmagával nem őszinte, az mindenkinek hazudik!
Az embereknek a lelke fáj, mert félnek Önmaguk lenni és saját elméjük csapdájában vergődve, némán szenvednek és tűrnek.
Mit fejlődött az emberiség tudata a középkor óta? Talán csak annyit, hogy nem égetnek el máglyán ezért a posztért, a többi változatlan… 🙂
