Az, hogy ki mennyit ért meg a világból és szűr le belőle magának, az mindig az egyéntől függ és nem a világtól. A saját belső hitvilágodat veszed észre és tapasztalod meg valóságnak, más minőség mellett elmész észrevétlenül és kijelented hangos szóval (tudatlanul), hogy nem is létezik.
És igazad van, számodra nincs is más, ha elhiszed azt, amit eddig érzékeltél a világodból.
A pocok sosem láthatja és érezheti azt, amit a sas már tapasztal!
Az ember az egyetlen olyan szellemi lény, aki pocokból sassá lényegülhet a fejlődése útján.
