Soha nem az a kérdés, hogy mit kell csinálnom, mert az ember tudja meg érzi… a kérdés mindig az, hogyan valósítom azt meg?
A HOGYAN-ban van a lényeg: a félelmek, a kételyek, az elvárások, az ítéletek, a mintázatok, mint akadályok. A feladat pedig mindig az, hogy ezeket szép lassan felismerjük, ránézzünk, megértsük, elfogadjuk… és a végén meghaladjuk azt, vagyis túllépjünk rajtuk.
A segítség azt jelenti, hogy legyen mellettünk valaki, aki mint kívülálló rá mer kérdezni olyan dolgokra, amelyet magam elől is rejtve tartok. Aki változtatni szeretne az életén, az első lépés mindig az őszinteség önmagával szemben, mely szerint:
AKAROK ÉN VÁLTOZTATNI EGYÁLTALÁN? mert sokan csak megjátsszák ezt is, mert élvezik (tudat-alatt) a játszmáikat, drámáikat, mert azok az ismerősek számukra.
Ez az első amit fel kell tenni magamnak, és ha -IGEN- a válaszom a többi már jön magától, csak engedni kell, hogy megnyilvánuljon…Itt kezdődik a bizalom, bizalom magamban, így másban is.
A második kérdés, miért beszélem le magamat arról, amin változtatni szeretnék?
A harmadik kérdés pedig a legfontosabb, miért nem merek a szívemre hallgatni, az eszem helyett? Amíg nem DÖNTESZ önmagadról, más nem teheti meg helyetted, és ez így van jól.