Önmagunk szeretete a záloga a mások felé irányuló szeretetnek is. Olyan, akár egy generátor, amely biztosítja számunkra az energiát.
Ha megbecsüljük, szeretjük magunkat, akkor energiánk növekszik, és erőnk teljében találkozunk az élet kihívásaival. Ez az állapot nem más, mint a magas önértékelés, mikor a biztonság, az önmagunkba vetett hit, az őszinteség, az erő, és a szeretet állapotában vagyunk.
Ha valaki lebecsüli önmagát, akkor energiái elszivárognak. Ha nem szeretjük, nem becsüljük magunkat, akkor leértékeljük, büntetjük magunkat. Azt hisszük, áldozatok vagyunk, és a félelem és tehetetlenség állapotában éljük az életünket.
Sajnos nem csak magunkat büntetjük, hanem másokat is, hol meghunyászkodóak, hol zsarnokiak leszünk.
Ha egy tönkrement házasságban, a felek még mindig együtt „élnek”, a látszatot fenntartva, különböző okokat találva az együtt maradásra, egy idő után meggyűlölik egymást. De a gyűlölet, mint energia nem a másikról szól, hanem a saját magunk tehetetlenségét mutatja. Kivetítjük a másikra a dühünket, őt okolva a kialakult helyzetért. De az igazság az, hogy nem merjük vállalni a felelősséget a saját életünk irányításáért.
Egyszerűbb gyűlölni, és ölni egymást a kapcsolatban, mint a felelősséget felvállalni, és szembenézni a tényekkel.
Felelősségvállalás az Életemért, számomra itt kezdődik az Önszeretet!
