Az őszinteség és a bizalom az igaz elfogadásban nyilatkozik meg!
Ne várj őszinte megnyílást a másiktól, ha nem vagy befogadó a hallottakra. Aki elvárásokat támaszt a másikkal szemben, mert csak azt szeretné meghallani, amit saját gondolatmenete elfogad, az ne várja el a másiktól az őszinteséget.
Miért? A reakciótól.
Sokan nem azért nem őszinték, mert nem szeretnék az érzéseiket, a hibáikat megosztani a másikkal, hanem egyszerűen azért nem, mert nincs rá befogadó oldal.
A gyerek nem azért hazudik a szülőnek, mert rossz, hanem azért mert fél a reakciótól. Tart a nem elfogadástól, az ítélkezéstől és az azt követő büntetéstől. Aki így nevelkedik fel, hogy nem lehet Önmaga, nem vállalhatja a saját érzéseit, gondolatait és hibáit, mert a szülő elvárásainak kell megfelelnie, az azt tanulja meg, hogy ő nem jó úgy ahogy van, és nem szerethető önmagáért. Ezt a mintát viszi tovább felnőttkorában is, és adja tovább a gyerekeinek, és így tovább….
Vagyis ha őszinteséget szeretnél elvárni a gyerekedtől, párodtól, embertársaidtól, tanulj meg elsőnek figyelni, hallgatni és ítélkezésmentesen kommunikálni.
Lehet hogy nem fog tetszeni az, amit hallasz, de ez az egyetlen feltétele, hogy nem távolodjatok el tovább egymástól és ne szakadjon meg végleg a kapcsolat. Tanulni csak az őszinte párbeszédből lehet, minden más illúzió.
Az őszinteséghez bátorság kell, mind az adó mind a befogadó részéről, és legfőképpen nagyon-nagyon sok szeretet!
Akit szeretek, azt elfogadom olyannak, amilyennek született, a hibáival, gyengeségeivel, korlátjaival. Nem erőltetem rá a saját elképzeléseimet, hogy milyennek kellene lennie, mitől kellene boldognak lennie, és főleg a saját képemre formálni, mert merev vagyok és ítélkező!
A hazugságot az ítélkezés és a nem elfogadás gerjeszti és hozza létre!
Aki így gondolkodik, az nem kapja meg az őszinteség ajándékát, de elveszíti mindazt, amit igazából szeret!
Mindenki őszinteségre vágyik, de nagyon kevesek azok, akik kezelni is képesek!
