Milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki egyformán gondolkodna és érezne ugyanarról a dologról. A társadalom isteníti a szerepjátékosokat és elítéli az önfelvállalókat. Dicsőíti az egyformát és bántja az egyedit.
Szeretné az őszinteséget, de nem bírja elviselni. Ha kilógsz a megszokottból, támadnak, ha más mersz lenni, elítélnek, ha mást mondasz, lehurrognak.
Elfogadás? Nincs elfogadás, sem a társadalomban, sem a családokban és sajnos a vallásban sem (tisztelet a kivételnek). Képmutatás van!
Addig van csak elfogadás színlelve, amíg beleillesz abba az elvárásba amit feléd támasztanak. Csak hogy ha meg kell felelni valaminek vagy valakinek, abban sehol nem vagyok Én, és az amit igazából szeretnék megvalósítani az életemben.
Ha kíváncsi vagy, hogy ki az aki igazán szeret, és elfogad olyannak amilyen vagy, teszteld le a körülötted lévő embereket azzal, hogy felvállalod önmagad. Ne légy képmutató! Nagyon gyors visszajelzést kapsz az igazságról, báj fájdalmas lesz a szembesülés, de megéri.
A világot mindig is az egyediség, az egyéniség, a másság vitte előre, változtatta meg, nem pedig a tömeggondolkodás, a tömegízlés és a bólogatás.
A szürkeségbe színt vinni csak úgy lehet, ha ki mersz állni a sorból és felvállalod azt, hogy egy önálló egyéniség vagy, és úgy vagy jó, ahogy megszülettél, mielőtt sémára neveltek!
Aki séma szerint él, az soha nem lehet szabad, mert még esélyt sem ad magának arra, hogy megtapasztalja Önmagát és azt amire képes lenne!
