Ha a lélek már nem szeret a testben lenni, akkor menekül a valóság elől. Ilyenkor nem a lélekkel van a baj, hanem az elmével, ami irányítja és fenntartja azt az életet, amelyben a lélek eltávozni vágyik.
A lélek jelez folyamatosan, apró finom jelekkel, hogy nem jó az irány, szenved, kínlódik, de az elmével fél istent játszó ember, nem veszi észre ezeket, mert mindentudónak érzi magát, mindaddig amíg nagy baj nem történik, betegség , baleset vagy egyéb krízis formájában.
lyenkor megtöri az Élet, és kénytelen végre magára is, vagyis a lelke üzeneteire figyelni. Fejezd be azt, amit magaddal tettél eddig, és változtass.
Ne ragaszkodj foggal-körömmel a gondolataidhoz, elméleteidhez, otthonról hozott mintáidhoz, hanem figyelj végre rám, mert az Élet én vagyok benned, a Lélek.
Ilyenkor megnyílik a szív, beárad a szeretet, a hályog lekerül a szemünkről és tisztán kezdjük látni az életünket, úgy ahogy van, minden félremagyarázás nélkül.
Vagyis elkezdjük végre szeretni és tisztelni önmagunkat.
A Szív szeret, a Lélek érzékel, de az elme irányít.
