Aki ítélkezik mások felett, az felsőbbrendűnek gondolja magát az elítéltnél.
Pedig csak saját magában folytja el azt, amit a másikban észrevett és kritizált. Ha nem lenne meg benne, elment volna mellette érzés nélkül, nem hatott volna rá.
Az érzéseink a sajátunk, és rólunk szól, mások mint generátorok hozzák felszínre ki belőlünk azt, amit magunk előtt is eltitkolunk.
Egyenrangú fél az ítélkező és elítélt vagyis teljesen Egyformák.
Tanulni kell egymástól, figyelni a másikra, maghallgatni, megérteni, és végre befejezni az ítélkezést „az én jobb vagyok a másiknál” tipusú gondolkodást.
